" Egyfajta zene volt, és nekünk énekelnünk, vagy táncolnunk kellett volna, miközben szólt a zene"
Mindarról szól, amit elmulasztottam és mindarról ami ezután vár rám, míg "szól a zene"...
Picasso Kék...
A fenti dal hangulata bányászta ki belőlem: Megőrizni egyszerre a saját személyiségem egyediségét és csatlakozni a mennyhez ami csupa öröm, szabadság és béke, nem lehetetlen. Egy szőttes jelent meg előttem és az a sok szellemi gyermek és alkotás, ami elvetélt bennem a "ne legyenek elveid ha vannak beleid" rögvalósága miatt. Nem voltam elég harcos, nem voltam elég bátor, túl meg akartam felelni. Van még remény visszahívni meg nem született "gyermekeimet"? Tudok -e még felhőket festeni??? ?
